A Lázár Lovasparkban jártunk

dora2015. május 29.
Kategória: 
Címkék: 

Van egy kisfiam, na, jó három, de egy, akit Fülöpnek hívnak. A neve azt jelenti: lókedvelő. Ezen jót nevettünk a férjemmel, mert abban az időben folyton lovakkal játszott. Nagy bölcsen meg is állapítottuk: nomen est omen. Nincs mese, fiúnk lovagolni fog, lovakkal fog dolgozni, huszár lesz, …

Persze, ez a hóbort nála elmúlt, ma már más köti le a figyelmét. Főleg a magyar RAP zene, … mert van két bátyja, és őket követi, akiket a lovak egyáltalán nem érdekelnek. Hogy ezt sajnáljam-e, vagy sem azt most még nem tudom eldönteni.

Egy előnye lókedvelő fiamnak biztos megvan. Bármikor elvihetem őt, ha azt mondja nekem, lovakat szeretne látni, avagy szeretne rajtuk lovagolni. Mindent könnyebben és hamarabb elérhetek a kedvéért, mert ő többségi gyermeknek született.

Sajnos, a képlet nem ilyen egyszerű egy Down-szindrómás gyermek esetében. Az ő befogadásukra nem nyitnak olyan gyorsan és egyértelműen az emberek. Sebaj, egyet nem tehetünk: sohasem adhatjuk fel! Meg kell találnunk azokat, akiknek szíve nyitott az új élmények befogadására.

Sikerrel jártunk! 2015. május 26-án kicsivel több, mint 30 Down-szindrómával élő fiatalt vihettünk el Domonyvölgybe, a Lázár Lovasparkba. Megtehettük, mert ők meghallgatták kérésünket, s meghívtak bennünket egy nagyon színvonalas lovasbemutatóra. A show előtt végigkalauzoltak minket a csodaszép parkon, a gyerekek lovas kocsin utazhattak, megnézhették a farmot, igazi magyar háziállatokkal, és még bebocsátást is nyerhettek a világbajnok lovak termébe.

A bemutató után megérinthették a pacikat, egy fényképen szerepelhettek velük, senki nem szólt rájuk. Nem is adtak rá okot, hiszen okosan viselkedtek, lelkesek és nagyon befogadóak voltak. Hozzáteszem pont úgy, mint bármelyik másik többségi élettársuk. Egy igazi élményt kaptak, saját kezükkel készített ajándékot adtak!

Kellemes nap volt, bízunk benne, lesz még folytatása!

Köszönjük a Lázár fivéreknek és lelkes domonyvölgyi csapatuknak!

Képek: