Down szindrómás fiatalok részvétele a „Mentálisan sérült tanulók szakmai gyakorlata Spanyolországban a munkaerőpiacra lépés előtt” című Erasmus+ projektben
Az Empíria Nonprofit Kft. beszámolóját kaptuk kézhez, melyet örömmel osztunk meg Veletek is, kedves Olvasóink!
2014. október 18-án indultunk a Spanyolország déli részén található Motrilba 10 értelmi fogyatékkal élő fiatallal 3 hetes szakmai gyakorlatra. Olyan EU-s pályázaton nyertük el ezt a lehetőséget, melyet szakképzésben résztvevő fiatalok számára írtak ki. A pályázat nem kivételezett a fogyatékkal élőkkel, olyan minőségű munkaprogramot kellett benyújtani, majd megvalósítani, amely versenyképes volt bármely másik, szakmát oktató középiskoláéval. A pályázat benyújtásánál fontos szempont volt olyan közreműködő partner megtalálása, aki megfelelő háttérrel és munkaerő-piaci potenciállal rendelkezik. Az Aprosmo szervezetben megtaláltuk ezt a partnert. Ez egy egyesületi formában működő intézmény, amely több mint 30 éve foglalkozik értelmi fogyatékkal élők társadalmi integrációjával, beleértve a korai fejlesztést, oktatást és munkahelyteremtést is.
A programban részt vett két Down-szindrómával élő tanuló is, Koleszár Nikoletta és Jacsó István. Mindketten az Egri Szalaparti Módszertani Intézmény diákjai. Jacsó István már több megszerzett szakmával rendelkezik, úgymint: takarító és takarító kisegítő, parkápoló, valamint textil- és fonalmentő. Nikoletta már megszerezte a textil- és fonalmentő szakmát, illetve takarító és takarító kisegítőnek tanul.
A három hetes szakmai gyakorlat alatt mindketten az Aprosmo központjában dolgoztak, Pisti a mosodában és a takarító részlegen, Niki pedig a varrodában. A mosodai munka nagyon sokrétű volt, zokni párosítás, ruhaszortírozás, szállítás és elhelyezés a szobákban, lepedő és ágyneműhajtogatás. Niki a varrodában, külső megrendelésekre is dolgozott. Kis gallérokat tűztek kötényekre, hajtogattak, cérnákat vágtak le, zipzár felhajtást végeztek, címkét tűztek szövetekre, sablonokat vágtak ki.
A fiatalok összedolgoztak az ottaniakkal. A nyelvi különbözőség nem volt akadály, sokszor mutogatva „elmagyarázták” egymásnak ki mit szeretne, és nem volt bennük félelem, vagy szégyenlősség.
Tündik-Fazekas Anikó, középiskolai nyelvtanár, kísérő: „Nekem személy szerint az utazás előtt nem volt tapasztalatom Down szindrómás gyerekekkel, így nagyon meglepett a fegyelmezettségük, munkához való pozitív hozzáállásuk, lelkesedésük. Sok mindenben túltesznek egészséges társaikon is, úgy vettem észre, hogy valóban értékelni tudták a lehetőségeiket, és azt, amit kaptak ettől a programtól. Ragaszkodásuk, szeretet kimutatásuk pedig igazán megindító volt, sok pozitív töltetet adnak a körülöttük levőknek. A munka mellett nagyon élvezték a szabadidős programokat is, mindkettőjüknek életre szóló élményben volt részük a külföldi úttal, a tenger, a szép tájak és egy idegen kultúra megismerése mind hozzájárult a személyiségfejlődésükhöz. Úgy gondolom, ezek a fiatalok több lehetőséget kellene, hogy kapjanak itthon is, hogy számot adhassanak rátermettségükről, kitartásukról, és bizonyíthassák, hogy igen is helyük van a munka világában.”
Bánszki Eleonóra, projektmenedzser, kísérő: „A programot sok kívülálló, alaposabb tájékozódás nélkül, egyfajta szociális programnak minősíti, ami ellen mindig tiltakozom. Ezek a fiatalok nem megtűrt személyek voltak a munkahelyeken, hanem minőségi, értékteremtő munkát végeztek, és megfelelő teljesítményt nyújtottak, ugyanúgy, mint bármely más munkavállaló. Természetesen ehhez megfelelő profilú üzemet kellett választani számukra. Ezek ugyan nem a hagyományos értelemben vett integrált munkahelyek voltak - amennyiben nem tekintjük annak, ha a dolgozók 95 %-a fogyatékkal élő és csak 5%-a nem - viszont általa az egész életük vált integrálttá. Reggel munkaruhában, időben megjelentek a busznál, az egész nap egy közösségben, értelmes munkával és informális tanulással telt, majd délután fáradtan, de jókedvűen szálltak le a buszról, és büszkén beszélték meg egymás között az aznapi eseményeket, majd elvegyültek a városlakók között, és élvezték a szabadidős programokat, vagy a megérdemelt pihenést. Akárcsak bárki más.”
