Ferkó félévi bizonyítványa

Szakácsi Ferkó 3. osztályos a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Általános Iskolában. Többségi iskolába jár Down-szindrómásként: együtt tanul az ép gyerekekkel, és ugyanazokat a követelményeket kell teljesítenie, mint nekik. Ferkó ezeknek a követelményeknek meg is felel, félévi bizonyítványának átlaga 4,16.

Édesanyja, Miklós Ágnes elmondja, hogyan jutottak el idáig:
- Miután Ferkó súlyos szívproblémával született és négy hónapos korában meg kellett műteni, így a korai fejlesztés számára csak 10 hónaposan kezdődött. Onnantól viszont a mai napig tart. Két és fél éves koráig a Down Alapítvány Korai Fejlesztőjébe jártunk, ott nagyon jó alapokat kapott. Miután a munkánk Nyíregyházára vezérelt bennünket, Ferkó egy csodálatos többségi bölcsibe került, ahol nagyon sok mindent nagyon gyorsan megtanult a szocializáció tekintetében, de a fejlesztésekkel itt nagyon magunkra voltunk hagyva - akkor még nem létezett a mai csodálatos Csodavár. A bölcsi után nagy nehezen találtunk egy szintén nagyszerű óvodát, ahol már fejlesztéseket is kapott. Emellett saját magunk által felkutatott és a gyerekre testre szabott módszerekkel haladtunk tovább.

- A családban kinek a "feladata" volt a fejlesztés?
- Ferkó fejlesztésében az egész család aktívan részt vett, valaki mindig "nyüstölte", szinte nem telt el nap fejlesztés nélkül. Fercsinek négy szerető testvére van, kettő közülük még velünk lakik, így viszonylag könnyen be lehetett osztani a feladatokat.

- Jutott-e elég idő a fejlesztések mellett arra, hogy Ferkó élje a gyerekkorát, játsszon, hobbijai legyenek?
- A fejlesztés nem azt jelenti, hogy egész nap a feladatlapok fölött ülünk. Nagy fontosságot tulajdonítunk a sportnak is, igyekszünk minden nap mozogni valamicskét, ha csak egy rövidke kutya sétáltatásról is van szó. Hat éves kora óta visszük magunkkal síelni, mára már kék és könnyebb piros pályákon magabiztosan közlekedik. Jó időben (tavasztól késő őszig) az iskolából biciklivel járunk haza, Nyíregyháza - Nyírpazony viszonylatban ez 7 km. Az úszással még hadilábon állunk, az még hátra van, többször már nekiszaladtunk, de nem adjuk fel. Ferkó két éve tanul gitározni is. Egy bűbájos gitár tanító néni foglalkozik vele és állítása szerint nagyon ügyes, hagyományos kottából játszik. Igyekszünk is megfelelni annak a biztatásnak és bizalomnak amit Ferkó a tanítóitól kap.

- Nagyon szép a tanulmányi teljesítménye. Kap-e valami extra segítséget az iskolában?
- Igen, segítő tanító néni van mellette a tanórákon, hogy a figyelmét fenn tudja tartani az egész órán keresztül. A 45 perces tanórák sokszor egy tipikus fejlődésű gyereknek is hosszúak, Ferkónak még inkább. Az osztályfőnök és a többi tanító néni is különös figyelemmel segítik őt, hogy tudja tartani a tempót a többiekkel. Lehetőségük szerint és amennyire egy normál többségi iskolában ez megengedett, differenciáltan foglalkoznak vele - bár meg kell jegyeznem, hogy ez messze nem meríti ki a klasszikus integráció fogalmát.

- Kap-e még segítséget máshonnan?
- A Csodavár Fejlesztő centrumban kap fejlesztő órát és ami még zseniálisabb számunkra, ott hetente kétszer le is vezetheti a napközben felhalmozódott feszültségeit számos jó mozgásos játéklehetőséggel. Mi is foglalkozunk vele otthon, felzárkóztatjuk ha lemaradásai vannak, illetve más módszert találunk ki neki a tananyag elsajátításához, ha az általános módszerrel nem megy neki.

- Sokan azért féltik a Down-szindrómás gyerekeket az inkluzív oktatástól, mert attól tartanak, hogy az ép gyerekek között folyton azzal kell szembesülniük, hogy mindenben ők a leggyengébbek. A jegyei alapján Ferkó teljesítményét semmiképpen nem lehet gyengének nevezni. Több kudarc éri az iskolában, mint más gyereket?
- Úgy gondolom, hogy az a gyerek személyiségétől is függ, hogy hogyan éli meg a társaitól való különbözőséget. Ami a mi esetünkben szerencsésnek mondható, hogy Ferkót nem frusztrálja, hogy esetenként gyengébben teljesít, mint a többiek, más részről pedig szintén szerencsések vagyunk, hogy egy olyan osztályközösségbe került, ahol a tanító néninek fontos volt a gyerekekkel megértetni a helyzetet és szeretettel elfogadtatni azt. A gyerekek nagyon nagy szeretettel veszik őt körül, és minden apró sikerének őszintén örülnek. Úgy vélem ez ebben az osztályban oda-vissza működik: a gyerekek rengeteg extra szeretetet kapnak Ferkótól, Ő a gyengeségeit szeretettel kompenzálja. Vannak azonban olyan ismerőseim, akiknek a gyermeke nagyon nehezen éli meg az úgynevezett kudarcait, illetve érzi a különbséget saját maga és a társai között és ez kellemetlen hatásokat vált ki nála. Ezért azt gondolom, hogy nem lehet általános véleményt mondani ez ügyben.

- Egy másik aggodalom, hogy a Down-szindrómás gyerekek egy többségi iskolában nem találnak maguknak barátokat, mert túlságosan különböznek a többiektől. Ferkónak vannak barátai?
- Ez egy érdekes kérdés. Azt nem merném mondani, hogy volna a szó igazi értelmében barátja. Annak ellenére, hogy úgy érzem, mindenki szereti, mivel általános gondolkodásban nem egy szinten gondolkodik a többiekkel, nyilván nincsenek igazi barátai. Ennek ellenére jól érzi magát az iskolában, és egyelőre nem érezzük ezt problémának. Azt majd a jövő megválaszolja, hogy mi lesz akkor, amikor a gyerekek igazán elkezdenek kamaszodni, amikor az olló élei még jobban elnyílnak egymástól... Mindenesetre én továbbra is bízom a szeretet erejében.

- Mennyire látjátok őt különlegesnek? "Okos downosként" nem lóg ki mindenhonnan?
- Ferike egyáltalán nem lóg ki a downosok közül, az ő mérhetetlen nagy szeretetével és naivságával "igazi downos gyerek" - hála Istennek! - és ez így van rendjén. Ettől függetlenül és emellett igyekszünk, hogy Ferkó minél jobban betagozódjon a normál társadalomba, hiszen előbb-utóbb abban kell majd boldogulnia.

Ferkó két éve tanul gitározni.

- Van valami titka annak, hogy Ferike ilyen ügyes, okos? Azon túl, hogy jó képességei vannak, vajon minek köszönhetőek még a sikerei?
- Véleményem szerint részben szerencsénk van, mert Ferkó a fejlesztő pedagógusai szerint egy "jó eresztés", részben pedig mi is mindent megtettünk, hogy Ferkó idáig jusson. Nem törődtünk bele abba, hogy nem akarták többségi óvodába, később iskolába felvenni, mindig igyekeztünk megtalálni neki a megfelelő helyet, ahol jól érzi magát és megkapja azt a tudást, ami minden gyereknek jár, akár Down-szindrómás, akár nem. Otthon is ugyanúgy neveljük, mint a többi gyerekünket - figyelembe véve a sajátosságait, amit minden gyereknél figyelembe kell venni, akár Down-szindrómás, akár nem. Sokszor visszagondolok, hogy az elején mennyire el voltunk keseredve és mennyire nehéznek láttuk a helyzetünket, de kezdettől fogva felvállaltuk és kerestük a lehetőségeket hogy segítsünk magunkon. Megtaláltuk a megfelelő személyeket, módszereket, belefektettük a megfelelő mennyiségű munkát, mellétettük a szeretetünket és ez lett belőle... Mindezek mellett büszkék is vagyunk, hogy idáig jutottunk, ez egy sokszereplős projekt, minden résztvevőjének jár az elismerés érte.

A félévi bizonyítvány. Gratulálunk!