7 tipp, hogy a Down-szindrómások rendszeresen mozogjanak

Több körülmény is dolgozik az ellen, hogy a Down-szindrómások könnyen tudják tartani egészséges testsúlyukat, ezek a körülmények azonban nem legyőzhetetlenek. Az egyik "csodafegyver" a mozgás. Az ember teste akkor tud egészségesen működni, ha eleget mozog - nincs ez másként a Down-szindrómás emberek esetében sem, legfeljebb számukra az "elég" mozgás egy kicsit több. Így segíthetjük, hogy a mozgás beépüljön gyermekünk mindennapi életvitelébe:

1. Mozogjon együtt az egész család. Közös kirándulásokat, sétákat tehetünk, és amikor csak megoldható, legyen természetes, hogy gyalog megyünk. Ha szülők sportolnak valamit, a gyerekek megszokják, hogy ez a normális. Mutassunk jó példát, amit lehet utánozni - de a közös testmozgásban alkalmazkodjunk a gyerekek teherbírásához.

2. Egészen kicsi kortól figyeljünk oda a mozgásra. Ha csak akkor kapunk észbe, amikor a hízás már elkezdődött (ez legtöbbször 8-14 éves kor körül következik be), már lényegesen kisebb az esélye, hogy a gyerek a mozgásba könnyedén "belenőjön", és a rendszeres sport természetes szokásává váljon.

Andy Miyares 9 hónapos korától úszik (forrás)

3. A mozgás legyen rendszeres. A legjobb, ha mindennap tudunk fél órát szakítani valamilyen élénk mozgásra, de legalább heti háromszor fél-egy órát mozogjunk.

4. Csak akkor van esélye annak, hogy a mozgás beépül az életmódba, ha megtaláljuk azt a formát, ami a gyerek számára élvezetes. Nem lehet a mozgás kolonc vagy büntetés, hiszen azt akarjuk, hogy minél több legyen belőle. Külön a mozgást nem is kell jutalmazni, magában a mozgásban kell megtalálni az örömöt.

5. Jó ha olyan mozgásformát választunk, amely intenzív mozgást is igényel (a Down-szindrómás gyerekek ebből végeznek kevesebbet).

6. Mielőtt Down-szindrómás gyermekünk valamilyen intenzív mozgással járó sport űzésébe kezdene, vigyük el egy kardiológiai vizsgálatra (akkor is, ha nincs veleszületett szívfejlődési rendellenessége) és kérjük ki az orthopédus tanácsát is. Általában nyaki röntgennel ellenőrzik a csigolyák stabilitását, de az ízületek állapotát is figyelembe kell venni.

7. Előfordul, hogy a Down-szindrómás gyerekek kevésbé sportolnak szívesen együtt tipikus fejlődésű kortársaikkal akkor, ha egymással kell versenyezniük, vagy a sikerhez a csapattagoknak hasonló képességekkel kell bírniuk. Más esetekben kifejezetten motiváló lehet az ép kortársak közössége.

Lee Dockins felemás korláton készül a Speciális Olimpiára (forrás)

információ innen