A cumisüveg hizlal?

Néhány philadelphiai kutató érdekes kérdést vetett fel a szoptatás vagy üvegből táplálás különbségei és az elhízás kapcsolatáról. Feltételezik, hogy az eltérésekben a viselkedéses elemeknek is van jelentősége, vagyis maga a mellből táplálás tanítja másféle táplálkozási szokásokra a csecsemőket, mint a cumisüveg használata. Mint "első kutatás" a kérdésben, száz sebből vérzik és tulajdonképpen valódi választ nem is ad, de a kérdés maga megér egy kis elgondolkodást.

Az USÁ-ban már a csecsemők és a kisdedek körében is 10% fölött van az elhízottak aránya és a becslések szerint a világon 20 millió 5 év alatti gyerek elhízott. Korábbi kutatások szerint a szoptatott csecsemők nem csak lassabban növekszenek és alacsonyabb a testtömeg indexet érnek el 12 hónapos korukra, hanem még felnőtt korban is 10-30%-kal kisebb az esélyük az elhízásra. Az anyatej és a tápszerek összetételeinek különbsége (különösen a fehérje és a zsírsav-összetétel tekintetében) részben magyarázatot ad erre a csökkent kockázatra, azonban az a tény, hogy a védelem felnőttkorban is érvényesül, sokakat késztet további vizsgálódásra.

DiSantis és munkatársai abból indultak ki, hogy a szoptatásnál nem látszik, hogy a gyerek mennyit szopott és éppen milyen volt a tej összetétele, ezért az anyák nem tudnak külső jelekből következtetni arra, hogy a babának "jól kellett-e laknia", hanem a viselkedéséből állapítják meg, hogy mikor van szükség a szoptatásra. A szoptatott baba táplálkozásánál az anyai kontroll helyett annak van nagyobb jelentősége, hogy a csecsemő éppen mennyire éhes. A baba így jobban szabályozhatja az elfogyasztott mennyiséget, a saját belső érzetei, teste visszajelzései alapján, azaz jobb lehetősége van megtanulni azt, hogy "éhes vagyok, eszem - jól laktam, nem eszem tovább". Ezt támasztja alá, hogy a mellből táplált csecsemők változatosabb mennyiségeket fogyasztanak, mint a cumisüveget kapók és hogy a 0-6 hó között szoptatott csecsemők később ritkábban ürítik ki teljesen a cumisüveget, mint azok, akik mindig üvegből kaptak enni.

A philadelphiai kutatók vizsgálatában 109 óvodás korú gyerek vett részt (3-6 évesek), akiket három csoportra osztottak az alapján, hogy életük első három hónapjában hogyan táplálták őket:
- kizárólag szoptatták,
- női tejjel táplálták cumisüvegből
- vagy tápszert kaptak.

Azt vizsgálták, hogy a három csoport milyen különbségeket mutat az evés önszabályozásában - és így az elhízásban is - szerepet játszó három faktort tekintve:
- mennyire állnak meg az evéssel, ha jóllaktak
- mennyire készteti őket evésre pusztán az étel jelenléte
- és mennyire lelik örömüket az evésben.

Az evési szokásokkal (korábbi kutatások szerint) összefügő faktorok közül figyelembe vették a gyerek korát, súlyát (BMI) az anya etnikumát és iskolázottságát és ezek kiegyensúlyozása után egy lényeges különbséget találtak a csoportok étvágy-szabályozásában: a cumisüvegből női tejjel táplált csoport 67%-kal kisebb eséllyel hagyja abba az evést, ha jóllakott, mint a mellből tápláltak. A tápszerezett babák csoportja nem különbözött lényegesen a szoptatottaktól egyik szempontból sem (igaz, hogy a mintába csak 22 ilyen gyereket tudtak bevonni - így jár az, aki magánklinikán és szoptatásportálokon gyűjti össze a vizsgálati alanyokat). Jóllehet a 6-36 hó között nagyobb súlygyarapodást mutatók kevésbé hagyták abba az evést, amikor jóllaktak (csak amikor a tányér kiürült) és jobban hajlottak arra, hogy csak azért egyenek, mert volt mit, az elhízás és a táplálás módja között korábban feltárt összefüggést nem tudták kimutatni (a mintában sok volt a magas jövedelmű, magasan iskolázott család).

A kérdés tehát fel van téve (a tanulmány címe végén álló kérdőjel is jelzi, hogy valószínűleg maguk a kutatók is úgy érzik, ez még nem a válasz). Az nem derült ki, hogy a szoptatott és az üvegből táplált csecsemők viselkedésének különbségei statisztikailag jelentős mértékben és hosszú távon befolyásolják-e a táplálkozási szokásokat. Ha viszont esetleg tényleg születésétől kezdve segíthetünk a babánknak, hogy egészségesebb hozzáállása legyen a táplálkozáshoz, akkor ezt érdemes lehet megpróbálni. Érdemes lehet arra figyelni, hogy mikor viselkedik éhesen (keresi a mellett, öklét rágja, nyugtalan stb.), mikor jóllakottan (lassabban szopik, ellazul a teste stb.) és a táplálásban ezekből a jelzésekből kiindulni, nem a milliliterekből és grammokból. Akár mellből táplálunk, akár cumisüvegből.

a tanulmány teljes szövege letölthető innen

kép innen