A punk-szindróma

A finn Pertti Kurikka gyerekkorában agykárosodást szenvedett (CP), a szülei elhagyták és élete egy pontján az öngyilkosságot fontolgatta. Aztán alapított egy punk zenekart, amit Pertti Kurikan Nimipäivätnak, Pertti Kurikka névnapjainak nevezett el. A bandában négy középkorú férfi zenél, mindannyian tanulási nehézségekkel élnek, ketten közülük Down-szindrómások.

 

 

A zenekarról dokumentumfilm készült, amely végigkíséri őket az első próbától az európai turnéjukon át diadalmas visszatérésükig Finnországba. A film trailere (angol felirattal):

 

Aki nem bírja a punkot, annak itt egy rövidebb változat, kevesebb zenével:


 

Más zenekarokhoz hasonlóan a Pertti Kurikan Nimipäivät-ban is vannak nagy álmok és nagy veszekedések, de egyedülálló szeretet és együttérzés - és persze a punk és a koncertek iránti szenvedély - köti össze őket. Egy további  közös élményen is osztoznak: mindannyian laktak intézetben (a második trailerben látható koncertrészletben épp erről énekelnek). Egyszerű és érzelmileg ütős szövegeik szervesen illeszkednek a rendszer elleni dühös lázadásba.

A dokumentumfilm a zenekar élete mellett a fogyatékossághoz való hozzáállás változásairól is szól, de az alkotókat az alábbi interjú szerint elsősorban a szórakoztatás szándéka vezette, és "senkit sem akarnak kényszeríteni, hogy gondolkozzon". A zenekar tagjai is elmondják gondolataikat a filmről, a politikáról és a fogyatékosok helyzetéről. Az interjúban a basszusgitáros (és Down-szindrómás) Sami dominál, aki perfekt angolsággal mondja el, hogy bár nekik is joguk van mindenhez, mégis mindenért meg kell küzdeniük, és hogy a zenéléssel "ajtót akarnak nyitni a kultúrába" más fogyatékosok számára is. És mindazzal együtt, hogy a zenélés, a koncertek és a saját helyzetük javítása rengeteg munkával és küzdelemmel jár, Sami szerint a legjobb az egészben az, hogy az emberek örülnek annak, amit csinálnak.

 

infó, kép és további linkek itt