Apaszerep

John C. McGinley közel száz filmszerepe közül leginkább a "Dokik" c. sorozat Dr. Coxaként ismert. 1997 óta azonban van egy kevésbé rivaldafényes, de állandó szerepe is: az apaszerep. Első gyermekként lányt vártak, de a baba fiú lett, és Down-szindrómás. Max születése után néhány órával megjelent mellette egy állami alkalmazott, biztosítva a friss szülőket, hogy ha nincs pénzük arra, hogy intézetbe adják a kisfiút, az állam megteszi ezt helyettük. McGinley kirúgta a szobából.

Az első idők nem voltak könnyűek Max légzéskimaradásai és epilepsziás rohamai miatt. Aztán a szülei elváltak, ő pedig az apjával maradt. McGinley számára elsődleges volt, hogy mindig a fia mellett lehessen. Ő vitte iskolába, orvoshoz, játszani - még a Dokikba is azért akart bekerülni, mert annak a forgatásához nem kell messzire utaznia. Újra megnősült és két kislánya született, akiknek Max felelős nagy testvérévé vált.

McGinley, aki saját makacsságát és erős akaratát fedezi fel a fiában, csodálja a képességét, hogy teljesen át tudja magát adni a jelen pillanatnak. Büszkén és szeretettel beszél Maxról, de nem csak érte szólal fel. Fontosnak tartja, hogy valaki kiálljon azokért, akik magukért kevésbé tudnak kiállni, de a gyávák tökéletes célpontjai. Több Down-szindrómásokat képviselő szervezet kampányában vett részt, és megszólalásaival két célja van. Egyrészt azért küzd, hogy a Down-szindrómával kapcsolatos kutatások támogatásban részesüljenek (jelenleg minden más genetikai elváltozásnál kevesebb pénzt adnak ennek a területnek), másrészt arra próbálja rávenni a társadalmat, hogy a sajátos igényű tagjait kezelje a bármely embernek kijáró alapvető tisztelettel, és gyakoroljon egy csipetnyi együttérzést.

A Global Down Syndrome Foundation 2011-ben John C. McGinleynek ítélte a fogyatékosok ügyéért különösen hatékonyan felszólalók számára alapított  Quincy Jones Exceptional Advocacy Awardot. Ebből az alkalomból készítették vele ezt a riportot: