Down Detektív

Bård Breien norvég rendező egy igazán különleges detektívtörténetet vitt filmre. A különlegesség a nyomozó személyében rejlik, akinek fő munkamódszere, hogy az érzelmek oldaláról, empátiája segítségével oldja meg az ügyeit. Na nem mintha sok ügye lenne, egész pontosan egy sincs, pedig van megfelelő ballonkabátja és kalapja is. De egy Down-szindrómás, lakóottthonban élő detektívet nem szívesen fogadnak fel az emberek. Amikor egy titokzatosan felbukkanó nő végre megbízza eltűnt férje megkeresésével - hiába figyelmezteti a detektív, hogy ő Down-szindrómás -, úgy dönt, hogy úgy értheti meg legjobban, mi történhetett az eltűnt férfivel, ha átveszi a szerepét. Az asztalnál és az ágyban is. De a bajok csak akkor kezdődnek igazán, amikor a módszere eredményre vezet. Innentől nem megoldania kell az ügyet, hanem túlélnie.

A Detective Downs nyomozóját játszó, 33 éves, Down-szindrómás Svein André Hofsø egy évig készült a szerepére. Nem csak a karaktert adja el hitelesen, hanem a motivációit és a módszerét is. Sem ő, sem az általa megformált detektív nem kelt szánalmat, inkább az őszintesége és az életöröme üt. Korábban csak testvérei amatőr filmjében szerepelt, de ha ez a detektívtörténet sikeres lesz, filmszínészi karrierje folytatását fontolgatja. Szeptemberben elnyerte a legjobb színész díját a texasi Fantastic Fest fimfesztiválon.

Vannak azok a hírek, amiket örömmel adok tovább, hiszen nagyszerű, hogy a Down-szindrómások munkát kapnak, könyvet írnak, a közösségért dolgoznak és lehetőséget kapnak arra, hogy részt vegyenek az életben, mint bárki más - közben mégis azt érzem, hogy ennek nem kellene hírnek lennie, az kellene legyen a szürke hétköznap, hogy Down-szindrómás lehet a kávézóban a pincér vagy az óvodában a dadus. Ebben a hírben azonban - bár még mindig van benne jelentősége a Down-szindrómának - nem az a szenzáció, hogy egy Down-szindrómás férfi képes volt megtanulni és hitelesen eljátszani egy szerepet, hanem az, hogy egy eredeti és vicces filmet hoztak létre, amire bárki kíváncsi lehet, aki szereti a krimiket, a különös történeteket vagy egyszerűen azt, ha gondolkodásra késztetik. A trailer és a leírások alapján úgy látszik, ez a film egy szürreális detektívtörténetben tud reális képet adni arról, hogy a Down-szindrómások valósága nem egy "fogyatékos valóság", hanem ugyanolyan hús-vér, emberi valóság, mint bárki másé. És hogy a legváratlanabb pillanatokban késztetnek arra, hogy átgondoljunk és felülvizsgáljunk mindent, amit korábban evidensnek hittünk.

 

 

Források: 1, 2, 3, 4, 5