"Ez normális"
- A világon nagyon sok különféle ember van - mondja Annette Gabbedey, és milyen igaza van.
Máshoz van tehetségünk, máshoz értünk, másfajta életstílust kedvelünk. Különböző mértékben vagyunk szorgalmasak, derűlátóak, érzékenyek, társaságkedvelőek. Nem egyformán lehet megbízni bennünk, együttműködni velünk, számítani a segítségünkre. Ezek nagyon fontos különbségek - az élethelyzet válogatja, hogy éppen melyik mennyire fontos. Van azonban egy olyan különbség, amely ezeknél sokkal kevésbé lényeges, mégis nagyobb súlyt adunk neki, pusztán azért, mert "látszik". A fogyatékosság látványa elég, hogy ítéletünket meghozzuk, és nagyon sokszor úgy tévedünk, hogy észre sem vesszük. Azt gondoljuk, hogy aki viseli a fogyatékosság bélyegét, abból olyan dolgok hiányoznak, ami a többieket "egésszé" teszi. És nagyon csodálkozunk, amikor egy fogyatékossággal élő éppen azon a területen nyújt kiemelkedő tejesítményt, amelyen elvárjuk a gyengeségét. Csodálkozunk, amikor arról hallunk, hogy Down-szindrómások diplomát szereznek, jogosítványt kapnak vagy éppen polgármesterré választják őket. És csodálkozunk, amikor Annette Gabbedey-t és munkáit látjuk.
Annette Gabbedey 48 éves ékszerész, Nagy-Britannia egyik legelismertebb kézművése és opálszakértője. Munkái több ezer fontokért találnak gazdát, de legdrágább ékszerét, egy 25 000 fontos, 18 karátos sárga és feháraranyból készült, opállal és gyémánttal díszített nyakékét magának készítette, megünnepelve 21 éves szakmai múltját. Finom megmunkálású, drágakőberakásos gyűrűk, fülbevalók, karkötők, nyakékek kerülnek ki a keze alól. A kezei alól, amelyeken nincsenek ujjak.
- Az ékszerkészítéshez tapintani, fogni kell és ezt a kezünkkel csináljuk, az emberek pedig megkérdezik, hogy hogyan tudok ékszereket készíteni, sőt mindennapi dolgokat elvégezni - meséli Gabbedey. - Erre azt szoktam válaszolni, hogy "Önök hogyan boldogulnak? Az ujjaik biztosan útban vannak." Egyszeűen csak másképp csinálom meg ugyanazokat a dolgokat. Érzékelek a kezemmel és tudom mozgatni is. Az ízületeim megvannak és mozognak, így ujjak nélkül is meg tudok tartani apró dolgokat.
A csuklóján egy bőrszíjat visel, amivel a reszelőket meg tudja tartani és satut használ a munkadarabok rögzítésére, míg dolgozik rajtuk.
A fogyatékossággal kapcsolatban azt mondja:
- Sokan küzdenek különböző kihívásokkal. Számomra nyilván a kezeim jelentik a kihívást, de én nem így nézek rájuk. Egyszerűen csak ilyenek. Ez csak arról szól, hogy hogyan tekint az ember magára. Számomra, aki így születtem, ez a természetes. Sosem tapasztaltam mást.
Tapasztalta viszont családja támogatását, akik mindig arra bátorították, hogy tanuljon meg maga boldogulni a világban és lehetőséget kapott a tanulásra, a munkára is, ami minden bizonnyal nagyban hozzájárult ahhoz, hogy magát nem tartja fogyatékosnak. Ezzel együtt megérti, ha csodálkoznak rajta, amikor látják, mire képes.
Nem zavarja a gyerekek kíváncsisága sem - inkább csak az, hogy a szülők ettől zavarba jönnek - azt mondja, jobb, ha már kis korban megtanulják, hogy ez normális, és a világon nagyon sok különféle ember van.
Annette Gabbedey tehetséges, szorgalmas, pozitív életszemléletű - és szerencsés is. De nem kivételes. Nem az a ritka kivétel a fogyatékosok között, aki képes megállni a helyét a világban. Az, ami vele történt és történik, teljesen normális. Az a nem normális, ha egy fogyatékossággal élőt elzárnak ezektől a lehetőségektől.
Az Annette Gabbedey-ről szóló információk és a fotók forrásai: az ékszerész weboldala, Mail Online, Western Daily Press