Te engemet, én tégedet

Emer Gillespie Angliában élő ír fotóművész. Intim hangulatú, személyes képeit a mindennapjaiban körülötte levő tárgyakról és személyekről, elsősorban lányáról, Laoisháról készíti. "Két otthon" című sorozatában a lánya életének pillanatait és tárgyi környezetét örökíti meg úgy, ahogyan az kettőjük otthonában, illetve ahogyan a lánnyal az apjánál történik. A képek közötti apró különbségek attól kapnak nagy jelentőséget, hogy ugyanazt két környezetben láthatjuk: pl. nincs addig jelentősége a kád szélén üldögélő gumikacsa csapatnak, míg nem látjuk, hogy a másik lakásban teljesen üres a kád.

A sorozat képeibe további betekintést nyerhetünk a fotós honlapján.


Egy másik különleges projektben (Picture you, Picture me) Gillespie és lánya egymást fényképezik ugyanazokban a helyzetekben. Az ötletet a kislány fotózás iránti érdeklődése adta. A helyzetek egy részét a kislány javasolja, az általa kedvelt tevékenységek közül, pl. ilyen volt az ágyon ugrálás vagy a kettőjüket közösen ábrázoló szerepcserés fésülködős képek.


Más szituációkban az anya kérésre fényképezik egymást, pl. ő javasolta az iskolai helyszínt, ahol a kislány érzi magát inkább otthon, amit ő ismer jobban.


Laoisha egyre önállóbb a profi fényképezőgép kezelésében, bár a beállítás még főleg az anya munkája (de pl. autofókusz nincs a gépen, ezért Laoisha néhány képe életlen). A jelenetekbe viszont kölcsönösen állítják be egymást: hogyan álljon, merre nézzen, milyen arckifejezést vegyen fel.  2008-ban kezdték egymást fotózni, és bár a képek már több kiállításon is részt vettek, a projektet nem hagyták abba. Csak akkor fényképeznek, ha mindkettőjüknek kedve van hozzá, és addig folytatják, míg olyan jó mókának érzik, mint most. (További képek a művész albumában.)

A művészi értékeken felül az utóbbi projekt különleges értéke társadalmi üzenetében rejlik. Laoisha Down-szindrómája miatt egy olyan csoporthoz tartozik, amelynek tagjai ritkán kapnak szót saját jogon. A velük történő dolgoknak a köztudatban ők inkább tárgyai, mint cselekvő alanyai, még akkor is, ha teljesítményről van szó: nem ők fejlődnek, hanem fejlesztik őket, nem meg tudják tanulni a dolgokat, hanem megtaníthatóak stb. A róluk szóló hírekben nagyon ritkán szólalnak meg ők maguk, a körülöttük élők mesélik el, hogy milyen teljesítményekre képesek, milyen mély emberi kapcsolataik vannak, de a Down-szindrómások nézőpontjából nagyon ritkán láthatjuk a dolgokat. Ebben a fotósorozatban azonban a Down-szindrómás és koránál fogva is kevésbé "komolyan vett" Laoisha egyenrangú partnerként jelenik meg, az ő világából ugyanannyit látunk, mint az anyáéból. Az ő világa is egy teljes értékű, komplex világ, egyenrangú bárki máséval. És hogy ez látszik a képeken, az sokkal több, mint egy szép Down-szindrómás kislány vagy a jófej anyukája, aki még a fényképezőgépet is odaadja neki.

 

Az információ és a képek forrása itt és itt.