Olvasás

Gondoljunk bele, mennyire átszövi világunkat az írott betű és próbáljuk meg elképzelni, milyen lenne az életünk, ha nem tudnánk olvasni (azon túl, hogy most is értetlenül merednénk a képernyőre). Nem csak a lefekvés előtti könyvbújás vagy a reggeli újságolvasás maradna el, de még a tévéműsorból sem tudnánk kikeresni, mikorra tették át már megint kedvenc szappanoperánk kezdési idejét. Nem tudnánk elolvasni a neveket az ajtókon, a boltok feliratait, a vonatunk indulási idejét, a tájékoztató táblákat a hivatalkoban, a porleves elkészítési módját, a társasjátékok szabályait, az utcák nevét, a filmek címét a DVD-ken, nem tudnánk utánaolvasni valaminek, amire kíváncsiak vagyunk, nem tudnánk kikeresni egy nevet a telefonkönyvből, nem tudnánk bevásárlólistát, emlékeztetőket, leveleket írni, kitölteni egy nyomtatványt.
 

Nem minden Down-szindrómás képes arra, hogy ezt mind megtanulja, de vannak közöttük, akik igen. Számukra az olvasás és írás egy önálló készség lesz, amely növeli az esélyeiket a tanulás és a munkavállalás területén, és lehetővé teszi, hogy újságot, könyveket olvassanak akár tájékozódás, tanulás céljából, akár szórakozásképpen. És azok, akik ennek akár csak a felét tudják elsajátítani, szintén óriási előnyben vannak azokhoz képest, akik nem kapnak lehetőséget arra, hogy bármilyen szinten is olvassanak. Sőt, ha valaki csak odáig jut el, hogy 20-30 szót képolvasással felismer, már akkor is önállóbb lehet annál, mint aki nem tudja elolvasni, melyik a kijárat, melyik ajtót kell húzni vagy melyik a női vécé.

Sok Down-szindrómás gyerek hatékonyabban tanul abból, amit lát, mint amit hall, így általában jobb olvasók lesznek, mint amennyit a nyelvi készségeik vagy általános intelligenciájuk alapján várnak tőlük. Az adatok nem teljesen egybehangzóak, de az az álláspont tűnik a leginkább alátámasztottnak, hogy

1., a Down-szindrómások többsége felnőtt korára egy gyakorlatban jól használható szintre juthat el az olvasással

2., azok jutnak legmagasabb fokra, akik már óvodás korban elkezdenek olvasni tanulni, de az olvasástanulást még felnőtt korban is érdemes folytatni

3., az olvasástanulás  a jelek szerint pozitívan hat a nyelvi fejlődésre, a beszédkészségre és az emlékezeti teljesítményére - tehát épp azokra a területekre, amelyeken a Down-szindrómások jellemzően hátrányban vannak.

Az Olvasás alfejezet további lapjai ezekről a folyamatokról szólnak, áttekintve a vonatkozó kutatások eredményeit, a gyakorlati módszereket és azok tanulságait is.

kép innen