A szóképes olvasás és a nyelvek

A szóképes olvasás globális, analitikus vagy vizuális módszerként és logografikus olvasásként is ismert, és Magyarországon meglehetősen rossz híre van. Olyan erős negatív hatásokat tulajdonítanak neki, hogy az már igazi teljesítmény lenne bármilyen módszertől. Valódi adatokkal, komoly kutatással alátámasztva (magyarul) azonban csak annyi van a történetből, hogy egy szóképolvasással és egy hagyományosan olvasni kezdő osztály összehasonlításában év végére csak a hangoztató-elemző olvasással tanulók agyában láttak változást a hangok és a betűk összekapcsolásával foglalkozó területen – bár a szóképolvasók olvastak jobban. Ez azért nagyon messze van a szóképolvasással analfabétává tett diákokról szóló rémtörténetektől.

Ami még messze van, az a szóképolvasás attól, amit sokan hisznek róla. Ez ugyanis nem azt jelenti, hogy a gyerekek nem tanulják meg a betűket. Ha nem tanulnák meg a betűket, nem tudnának írni sem. Mindössze annyit jelent, hogy előbb szavakat ismernek fel egyben, és aztán különítik el betűket. Azt sem jelenti, hogy aki szóképes olvasással tanul (vagy tanít), az mind ugyanúgy tanul (vagy tanít). Nem csak a szóképes, betűk előtti szakasz lehet különböző hosszúságú, vagy az így megtanult “logografikus szókincs” különböző nagyságú és jellegű. A szóképes olvasás közben nem tilos hangoztatni, szótagolni, hangokkal, betűkkel és ezek kapcsolatával foglalkozni – és nyilvánvaló, hogy ezekre különböző mértékben lehet hangsúlyt fektetni.

Ugyanakkor,  ha a szóképes olvasás nem - vagy nem feltétlenül – káros is, az még nem jelenti azt, hogy hasznos lenne. Vagy legalább is nem mindenkinek.

Hasznos az angol anyanyelvűeknek, mert náluk a hangok és a betűk nem felelnek meg olyan szorosan egymásnak, mint nálunk. Magyarban, ha a ismerjük a betűket, lényegében bármit ki tudunk olvasni, a korábban soha nem látott szavakat is. Angolban viszont egy-egy hangot többféle betűkapcsolat jelölhet, míg ugyanazokat a betűket másként ejtjük a különböző szavakban. Vannak szabályosabb helyesírású szavak, amelyeket jobban fel lehet fejteni a betűk ismerete alapján és vannak olyanok, amelyeknél ez a próbálkozás nem igen vezethet célra. Mivel a "felfejthetetlen" szavak és a gyakori szavak halmaza között nagy az átfedés, már a legegyszerűbb szövegek elolvasásához is szükség van arra, hogy bizonyos szavakat egy vizuális egységként, logografikusan tanuljunk meg felismerni. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezeknek a szavaknak az elolvasásához nem csak nem lehet a betűk ismeretét felhasználni, de nem is kell - vagyis a szófelismeréshez nincs feltétlenül szükség a betűk ismeretére, és egész szövegeket olvashatunk el anélkül, hogy a betűket vagy a hangokat el tudnánk különíteni. A szóképolvasást megkönnyíti, hogy az angol nyelv izoláló jellege miatt (a magyartól eltérően alig használ ragot, szinte minden szemantikai egységet külön szó jelöl) a szavak (ismét főként a gyakori szavak) általában rövidek is. Ilyen körülmények között még az is megtörténhet, hogy a hangok és a betűk párosítását célzó tréning nem hogy nem javítja az olvasást, hanem a jelentés hangsúlyú olvasásoktatáshoz képest a megértés szintjén még rontja is. (Végül is az nem olyan meglepő, hogy ha a betűket tanítják a gyerekeknek, akkor a betűket tudják jobban, ha a jelentés az elsődleges, akkor meg arra figyelnek.)

A szóképes olvasás tehát működőképes és bizonyos körülmények között szükséges is, mégis elmondható, hogy minden nyelvben annyira támaszkodnak a betű-hang párosításon alapuló, elemző olvasásra, amennyire az csak lehetséges – mert összehasonlíthatatlanul hatékonyabb. Magyarban például a fent említett ortográfiai sajátosságok miatt lényegében nincs szükség a szóképes olvasás tanulására. Értelmetlen lenne egy időigényes folyamattal egyenként megtanulnunk a szavak globális képét, amikor elég ismernünk az ábécé betűit és az összeolvasásuk műveletét.

Ha a szóképes olvasás minden nyelven időigényes és a betűjelölést használó írásrendszerekben nem is elégséges, magyarul meg még fölösleges is, miért lehet jó ötlet mégis, ha a Down-szindrómás gyerekek így tanulnak? A folytatásból kiderül.