Szóképtanulás magyar Down-szindrómás óvodásoknál 1.: A vizsgálat
Angol nyelvterületeken folytatott vizsgálatok szerint a Down-szindrómás gyerekek számára több szempontból előnyös lehet, ha szóképfelismerést tanulnak. Egyes források szerint a korán elkezdett szóképfelismerés jó hatással lehet a nyelvi fejlődésre és a későbbi olvasási teljesítményre. Szilárd tudományos bizonyítékokkal azonban ezt az állítást mindeddgi nem sikerült alátámasztani; azok a források, amelyek ilyen pozitívumokról számolnak be, lényegében csak egyedi eseteket és/vagy anekdotikus példákat tudnak felmutatni. Azaz, ha ez a hatás létezik is, nem tudjuk, hogy kinél, milyen körülmények között és miért jelentkezik - és kinél, miért nem. Feltételezik, hogy szerepet játszhat
• a kiinduló nyelvi szint (alacsonyabb nyelvi szinten, pl. a mondatok megjelenése előtt nagyobb hatás várható),
• a célzott nyelvi szint (az aktívan használt szavaknál és nyelvtani szerkezeteknél magasabb szintű nyelvi anyag "olvastatása", pl. egy szavas megszólalások szintjén két szavas modatoké)
• és a személyre szabottság (a gyerek életéhez közvetlenül kapcsolódó témájú, tanulásra ösztönző, élvezetes játékok alkalmazása).
Ezek azonban mind olyan tényezők, amelyek az eredmények tárgyilagos, csoportszintű összehasonlítása ellenében hatnak, hiszen a tananyag és az instrukció egyénekre szabását és differenciálását kívánják meg. A korai szóképes olvasástanítás egyik jelentős kutatója és támogatója, Sue Buckley is azt mondja, hogy csak onnan tudhatjuk meg, hogy egy Down-szindrómás kisgyerek tudja-e hasznosítani ezt a fajta instrukciót, ha kipróbáljuk. Magyar anynyelvű Down-szindrómás gyerekek esetében még kevesebbet tudunk a módszer hatékonyságáról, hiszen eddig egyetlen publikált vizsgálat sem történt.
2013 első hónapjaiban ezért magyar, óvodás korú Down-szindrómás gyerekeket próbáltam meg néhány szóforma felismerésére megtanítani az ELTE PPK pszichológia szakán írandó szakdolgozatom keretében. A vizsgálatban való részvétel feltétele a Down-szindróma diagnózison, és a 4-6 év közötti életkoron kívül mindössze annyi volt, hogy a gyerek képes legyen az egyforma képpárokat azonosítani. Ezeknek a feltételeknek 10 gyerek felelt meg, egyikük azonban a szófelismeréssel kapcsolatos játékokban nem akart részt venni, így a vizsgálatot végül 9 gyerekkel folytattam le (átlagéletkoruk 4 év 9 hó, szórás 7 hó). Amennyire a vizsgálattal járó mérésekből és a korábbi szakértői vélemények alapján megállapítható volt, a gyerekek átlagos IQ-ja (55) megfelelt a Down-szindrómások körében megszokott átlagnak. A gyerekek nyelvi produkciós szintje nagyon eltérő volt, négyen rendelkeztek 100 szó fölötti aktív szókincsel, egy-egy gyerek 50-100 ill. 10-50 szavassal, ketten kb. 10 szót használtak, egy gyerek pedig egyáltalán nem beszélt.
A szóképtanulás 10 héten át, hetente átlagosan kb. 40 percben folyt. Öt gyerek kizárólag a szülővel gyakorolt, négyükkel az otthoni tanulás mellett hetente egyszer én is találkoztam (betegségek miatt a foglalkozások egy része elmaradt, átlagosan 7 alkalommal foglalkoztam egy-egy gyerekkel). Minden szülő részletes útmutatót kapott a gyakorláshoz, arról rendszeres visszajelzést küldött és a felmerülő nehézségeket együtt igyekeztünk legyőzni. Összesen hét szó megtanulását céloztuk meg: a gyerek saját neve mellett az Apa, Anya szavakat és négy igét tanítottunk nekik, majd ezekből a szavakból kétszavas tőmondatokat "olvastattunk ki" velük. A tanítás legfontosabb eszközei a szó- és képkártyák voltak, amelyeket különböző párosító játékokban használtunk. A főnevek és a mondatok kártyái természetesen minden gyereknél eltértek, csak az igék kártyái egyeztek meg. A gyerekek a párosításokat igény szerint számítógépes játékkal is gyakorolhatták, ehhez szintén mindenki számára külön program készült. Az insrukció lényeges vonása volt, hogy a hibázás nélküli tanulás alapelveit követtük.
A szakirodalmi adatok alapján a vizsgálat legfontosabb előfeltevése az volt, hogy
1. Az óvodás korú, magyar Down-szindrómás gyerekek képesek a globális szófelismerés korai elsajátítására, legalább néhány főnév és ige esetében, illetve ezek kombinációiban.
2. A szóforma felismerés tanítása nem minden gyereknél hoz eredményt, és fejlődésük mértéke igen eltérő lesz. A haladás ténye és/vagy mértéke korrelálni fog az IQ-val és/vagy a passzív szókinccsel, az olvasást támogató otthoni környezettel azonban nem.
A kapott eredmények a feltételezések egy részét alátámasztották, másoknak ellentmondtak és megjelentek váratlan hatások is.