David Hellernek hívnak, 2018-ban végzek a new jersey-i főiskolán és el akarom mondani, hogy semmi sem lehetetlen

Szeretném, ha mindenki tudná, hogy a Down-szindrómás fiatalok ugyanolyanok, mint a többi fiatal. Ugyanolyan vágyaink és álmaink vannak.




Nagy izgalommal készülök a főiskolára. Alig várom, hogy főiskolai hallgató legyek. Nagyon boldog voltam, amikor megkaptam az értesítést, hogy felvettek a 2018-ben végző évfolyamra. Izgatottan várom, hogy egyszer én is elmondhassam, hogy a  new jersey-i főiskolán végeztem, mint anyu.


A kampuszon kívül fogok lakni egy házban két másik diákkal és a Karrier és Közösségi Tanulmányok program egyik mentorával. A házunk egy háztömbnyire van a főiskolától, így mindennap gyalog megyek majd be. Nemrégiben találkoztam a két lakótársammal. Mindketten nagyon kedvesek. Egyikük szereti a zenét és zongorázik. A másikuk a középiskolai kosárlabda csapat gondnoka volt, pont mint én. Szerintem jól ki fogunk jönni egymással, mert sok bennünk a közös.


Biztosan sok új barátom lesz majd, találkozhatom a kosárlabdázókkal és talán még segíthetek is nekik, mint gondok. Már nagyon várom, hogy a főiskolai focimeccsekkre és kosármeccsekre járhassak, és részt vehessek a koncerteken és más rendezvényeken.


Legkevésbé az izgat, hogy elköltözöm otthonról. Hiányozni fog a család, a barátok, a rokonok, de tudom, hogy ha nagyon hiányoznak, beszélhetek velük vagy felhívhatom őket Skype-on.


Igaz, hogy Down-szindrómás vagyok, de sosem éreztem magam igazán másnak, mint a többi ember. Sok barátom van és sok mindenkit ismerek. Akikkel találkozom, mindig kedvesek hozzám, és úgy bánnak velem, mint bárki mással. Tudom, hogy néha nehezen tanulom meg a dolgokat. Nagyon igyekszem és sokat kell tanulnom, hogy új dolgokat tudjak megjegyezni. De mivel nagyon igyekszem, tényleg sok új dolgot tanulok meg.


Sokan támogattak és segítettek nekem. A tanáraim, edzőim és a cserkészek mind segítettek, hogy felkészüljek a főiskolára. A legtöbbet anyu és apu segített és mindig megpróbálták a legtöbbet kihozni belőlem. Megpróbálták megtanítani nekem azokat a dolgokat, amikre szükségem lesz a főiskolán: főzni, ágyazni, takarítani, mosni.


Szeretném, ha mindenki tudná, hogy a Down-szindrómás fiatalok ugyanolyanok, mint a többi fiatal. Ugyanolyan vágyaink és álmaink vannak. Tovább akarunk tanulni, jó képzést akarunk és jó munkát. Sok barátot akarunk, akikkel szórakozhatunk, barátnőt akarunk, eljegyzést és talán egy nap esküvőt is.


A többi fiatalnak azt üzenem, hogy legyetek mindig önmagatok. Legyetek jó barátok, mert a barátság fontos és mindig bánjatok kedvesen másokkal. Tegytek meg mindent, ami tőletek telik és gyakorlojátok, amit nem tudtok, hogy fejlődjetek. Semmi sem lehetetlen, és mindig próbáljátok meg az álmaitokat valóra váltani.


forrás