Down-szindrómával a volán mögött

Jonathan 1982-ben született, egy ír család harmadik gyerekeként. Erős volt, egészséges - és Down-szindrómás. A szülész az előbbiek hangsúlyozásásval próbálta biztatni a szülőket, a gyerekorvos azonban nem jósolt nagy jövőt a fiúnak. A szülőknek azt mondta, ne is vegyenek neki játékot, ellesz majd egy papírzacskóval a sarokban. Ma már a szülők nevetnek ezen, hiszen a fiuk tényleg papírzacskókkal (és műanyagokkal) foglalkozik: csomagoló egy áruház zöldségosztályán.

Jon korai fejlesztése 8 hetes korában kezdődött és azóta is folyamatosan tanul. Többségi iskolába járt, csak a matematikát, az olvasást és az írást tanulta külön, gyógypedagógussal. A szülei sosem tekintették fogyatékosnak, mindent ugyanúgy elvártak tőle, mint két testvérétől. 11. osztályos korától önállóan közlekedik. Jelenleg saját választása szerinti tárgyakat tanul egy főiskolán, köztük sportokat (barna öves karatézó), főzést és a főiskolai tanuláshoz szükséges készségeket.

Első pénzkereső munkája az volt, amikor a bátyja fűnyíró vállalkozásában segített. Amikor azonban a testvére főiskolára ment, másik munkát kellett keresnie. Szülei segítségével jelentkezett abba az áruházba, ahol azóta is dolgozik. Három hétig az édesapja segített neki betanulni, aztán azt mondták neki, hogy nyugodtan menjen haza, a fia jól végzi a munkát. Az ott töltött hét év alatt egyetlen egyszer késett és két napot hiányzott betegség miatt. Ezen a nyáron úgy döntött, hogy a közösségtől kapott támogatást önkéntes munkával viszonozza. Saját autójával élelmiszert szállít rászorulóknak és betegeket látogat.

Jon mindent meg akart csinálni, amit a bátyja és egyik legnagyobb csalódása az volt, hogy ő nem vezethetett autót, amikor 16 éves lett. Végül aztán mégis megszerezte a jogosítványt, bár ez nem volt egyszerű. Amikor 20 éves volt, hallottak egy nőről, aki az egyik civil szervezetnél KRESZ oktatást vállal, csak annyi feltétele van, hogy a tanuló tudjon olvasni. Jon két és fél évig járt hozzá, heti egy órában. Oldalanként olvasták el és értelmezték a KRESZ könyvet, majd amikor a végére értek, a tanár jelezte, hogy Jon készen áll a vizsgára. Javasolta, hogy inkább szóbeli vizsgát tegyen, de Jon ezen nagyon izgult, így mégis megpróbálta az írásbelit, amit mindenki másnak is le kell tennie. Egyetlen kérdés kivételével mindenre tökéletesen válaszolt.

Ez után következett a vezetői gyakorlat, amit Jon a szokásos óraszám háromszorosában, öt hónap alatt szerzett meg. Elérkezett a vezetői vizsga napja. Ketten indultak el a forgalomba, Jon és egy másik jelentkező. A másik negyedóra múlva visszatért, de Jonra az édesapja 40 percet várt - egyre idegesebben. Kiderült, hogy a vizsgáztató minden lehetséges helyzetben meg akart arról győződni, hogy Jon elboldogul a volán mögött. Megkapta a jogosítványt, minden korlátozás nélkül.

A szülők azt mondják, hogy három gyerekük közül Jon vezet a legjobban. Óvatosan hajt, sosem büntették meg és sosem okozott balesetet. Egy Down-szindrómás söfőr autójával mégis nehezen engedik el a gyereküket más szülők - Jon barátnőjének a szülei is így voltak vele. A négy éve tartó kapcsolatban azonban végül elérkezett a pillanat, amikor a lányt nem a szülei vitték el a moziba, hanem Jon. Az első ilyen alkalom után a lány azt mondta a szüleinek: "Olyan volt, mint egy IGAZI randi."


Kép és információ innen.