Paul Sawka levele Down-szindrómás fiataloknak

Paul Sawka, 26 éves, Down-szindrómás fiatalember, a Kanadai Down-Szindróma Egyesület tisztségviselője legutóbbi blogbejegyzésében a Down-szindrómás tizenéveseknek üzen.

Minden Down-szindrómás tizenévesnek és fiatalnak.

Sziasztok. A nevem Paul Sawka. 26 éves vagyok. Sok mindenre vagyok képes. Tudok például sportolni és önkénteskedni. Van egy barátnőm. Már elvégeztem a középiskolát és most a Mount Royal Egyetemre járok. Úgy tervezem, hogy két év múlva végzek. Most végeztem a Columbia Főiskola Álláskereső Programján is.

Nagyon jó életem volt tizenéves koromban. Sok mindent csináltam, például golfoztam és teniszeztem. Segítettem a ház körül. A házunk közelében dolgoztam a Rogers videotékában is. Az volt a dolgom, hogy elpakoljam a videókat és a DVD-ket, és hogy kiporszívózzam a szőnyeget és kitakarítsam a boltot.

Középiskolában nehezen találtam barátokat, mert először nem ismertem senkit. Kicsit később viszont sok barátom lett. Voltak Down-szindrómás barátaim és nem Down-szindrómás barátaim is. Tizenéves koromban csúfoltak is, de a tanáraim és a szüleim segítettek, amikor kellett. Sokat segítettek nekem, hogy a csúfolkodókkal elbánjak. Az iskolában bántottak más fiúk. Undokok voltak a hozzám hasonlókkal. Piszkáltak engem és a barátaimat. Igazán szomorú voltam, hogy bántanak, és nagyon dühös és mérges voltam azokra a fiúkra, akik bántottak engem és a barátaimat. Hogy ezen változtassak, beszéltem a szüleimmel és az igazgatóval. Segítettek, hogy viselkedjek ezekkel a fiúkkal. Jó ötlet felnőtt segítségét kérni, ha bántanak.

A középiskola után a fő célom az volt, hogy állást találjak. A régebbi munkáim nem voltak nagyon jók, de kipróbáltam őket, hogy lássam, mit szeretek és mihez lenne kedvem. Miután sok munkát kipróbáltam és nem találtam olyat, ami jó lett volna nekem, úgy döntöttem, hogy a Mount Royal Egyetemen tanulok számítógépkezelést és írás-olvasási készségeket. Még mindig a Mount Royalba járok, hogy új dolgokat tanuljak, amiket a munkámban használhatok. A Columbia Főiskolára is jártam és ott az Álláskereső Programot végeztem el. Nagyon szerettem ott lenni és jó, hogy jobb munkát találhatok magamnak.

Van egy barátnőm is. Nagyszerű, hogy velem van és azt tervezzük, hogy két év múlva összeházasodunk. Nagyon jó, ha az embernek barátnője van! Sok vidám dolgot csinálunk együtt.

Azt tervezem, hogy elköltözöm otthonról, mert független szeretnék lenni a szüleimtől. Független vagyok a munkában és a tanulásban. Független leszek, amikor elköltözöm otthonról és egy szobatárssal lakom együtt. Független lehetek a munkahelyemen. A munkában elvégzem a feladataimat: csomagokat postázok, fénymásolok, köszönőleveleket írok és felveszem a telefont.

A szüleim az életemhez tartoznak, de már nincs szükségem olyan sok segítségre, mert felnőttem. A szüleim segítenek döntéseket hozni és segítettek már a tervemben is, hogy elköltözzem és önállóan éljek. Segítenek a sportokban és a többi tevékenységemben is. Szerintem meg fog velük változni a viszonyom, amikor elköltözöm. Ez azért van, mert önállóbbnak kell lennem és kevésbé kell már rájuk támaszkodnom. Jó kapcsolatot fogok fenntartani velük, ha elköltözöm is.

Fontos számomra, hogy az életem sikereit és a fejlődésemet megosszam a hozzátok hasonló tizenévesekkel, mert úgy érzem, hogy sok akadályt legyőztem már életemben. Szeretném a fiataloknak tudtára adni, hogy mindig lehet segítséget szerezni különböző helyekről, minden problémában, ami felmerül. A Down-szindrómám nem akadályozta meg, hogy sikereim legyenek és fejlődjek. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy sok támogatást és szeretetet kaptam már életemben. Azért kértek fel ennek a levélnek a megírására, hogy a fiataloknak tanácsot és bátorítást adjak, és remélhetőleg jó példát is mutassak nekik. Szeretném, ha tudnátok, hogy nem számít, milyen fogyatékosságotok van, ha odaszánjátok magatokat és keményen dolgoztok, mindent elérhettek, amit akartok. Ezeket a tanácsokat tudom adni a Down-szindrómás tizenéveseknek:

• Ha bántanak és gúnyolnak, kérd egy felnőtt segítségét.
• Ha randizni akarsz, hívj el valakit, akit kedvelsz, hogy csináljatok valamit együtt. Csináljatok valami olyat, amit mindketten szerettek és majd meglátjátok, hogy kedvelitek-e egymást.
• Könnyebb úgy barátokat szerezni, ha először egy baráttal találkozunk, aztán együtt keresünk új barátokat. A barátaid barátaival is megbarátkozhatsz, ha még nem ismerted őket.
• Ha azt szeretnéd, hogy valaki jobban bánjon veled vagy több tiszteletet szeretnél, fontos, hogy elmondd ennek az embernek, hogy mire van szükséged és beszélj vele, hogy megértse a te szempontodat is.

Kösznöm, hogy elolvastátok a levelem,
Paul Sawka
Kanadai Down-Szindróma Egyesület munkatársa