"Korai" olvasástanulás és Down-szindróma

Magyarországon a tipikus fejlődésű gyerekek többsége 6-7 évesen kezd olvasni tanulni, Down-szindrómások esetében ez későbbre tolódik (itt láttuk,hogy akár 9-10 éves korig nem találkoznak a betűkkel és a tanterv szerint csak hetedikben fejezik be az ábécét.) Angolszász országokban mindkét csoportban megszokott az öt éves kori beiskolázás (az USA-ban az iskola-előkészítő “kindergarten”-nel), de számos anekdotikus beszámolót találhatunk arról, hogy szóképes olvasással tanuló Down-szindrómások akár már 2-3 évesen is elkezdenek olvasni (pontosabban szavakat "egyben" felismerni). Egy 2009-es, internetes felmérésben az 5-6 éves Down-szindrómások szüleinek 40%-a nyilatkozott úgy, hogy a gyereke már elkezdett olvasni tanulni és harmincból öt gyerek szülei mondták azt, hogy a gyerekük 4 éves kora előtt kezdett el szavakat felismerni.

A korai olvasástanulásnak a tipikusan fejlődő gyerekek esetében nem találták hosszú távú hasznát. Új-Zélandon az iskolát és az olvasástanulást öt évesen kezdők és Waldorf iskolában tanuló, hét évesen kezdők olvasási teljesítményét vizsgálva megállapították, hogy a korábbi kezdés előnye 11 éves korra eltűnik. Ebből arra következtettek, hogy a korai évek megfelelő szóbeli nyelvi fejlődése elég alapozást jelent a későbbi olvasási teljesítményhez, és nem szükséges minél korábban írott nyelvre váltani. Down-szindrómásoknál azonban egyes kutatók a későbbi normál szintű olvasás előszobájának tartják a korai nyelvi fejlesztés során alkalmazott olvasástanítást, és úgy vélik, hogy azok a Down-szindrómások jutnak el az olvasásban magasabb szintre, akik korábban kezdik - talán azért, mert ők épp annak az alapnak vannak híján, amit az új-zélandi kutatásban kiemelt korai szóbeli fejlődés jelent. Buckley szerint - aki a Down-szindrómások korai olvasástanításának elkötelezett híve -, arra a nyelvi stimulációra, amit a korai olvasás biztosíthat, a nyelvelsajátítás szenzitív periódusai miatt is szükség lehet, azaz hogy bizonyos nyelvi készségeket bizonyos életkorokban lehet hatékonyan elsajátítani, amit az olvasás támogathat (pl. az írott szavak összekapcsolásának segítségével jut el szóban is a mondatokhoz). Saját 30 éves kutatása és gyakorlati tapasztalata alapján a nyelvi fejlesztés egyedülálló, minden másnál hatékonyabb módjaként az olvasástanulást jelöli meg. A korrektség kedvéért azt hozzá kell tenni, hogy ez az álláspont markánsan inkább a kutatók véleményében jelenik meg, igazán erős tudományos bizonyítékok erre nincsenek - ahogy az is igaz, hogy cáfolatokat sem találunk.

A kezdés időpontjának hatásában mutatkozó különbség oka lehet - és a korai kezdést indokolhatja - az is, hogy esetleg a később olvasni kezdő Down-szindrómások nem képesek úgy felzárkózni, mint a tipikus fejlődésű későn kezdők. A progresszív neurológiai elváltozások és a fejlődés egyre lassuló (bár le nem álló) üteme miatt az életkorral a Down-szindrómások teljesítménye egyre távolabb kerül a tipikusan fejlődő társaikétól. A kedvezőtlen elváltozások egy része pedig épp az olvasással kapcsolatos területeket érinti: késő gyermekkorban a vizuális rövid távú memória teljesítménye egyre inkább lemarad a vizuális mintázatok elemzésének képessége mögött.

Még ha érdemes lehet is az olvasástanulást a Down-szindrómásoknál korán kezdeni, ez azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy érdemes lenne korán befejezni. A stagnálási mítoszokkal szemben az igazság az, hogy a Down-szindrómások kognitív fejlődése kamaszkorban és felnőttkorban is folytatódik, sőt vannak olyan vélemények, hogy az optimális időszak az írás-olvasás készségeinek elmélyítésére (de nem bevezetésére) éppen a fiatal felnőttkor.

Ha szükséged van a fenti kutatási adatokat alátámasztó valamely publikáció hivatkozására, írj a downtudastar [kukac] gmail.com címre.

kép innen