WDSC 2012 - Down-szindrómás felnőttek konferenciája

A 2012-es Nemzetközi Down-szindróma Kongresszus előtti napon Down-szindrómás felnőttek gyűltek össze a dél-afrikai helyszínen. 85-en érkeztek, többek között Dél-Afrikából, Braziliából, Ausztráliából, Kamerunból, Írországból, Kanadából, Szingapúrból, Oroszországból, az USÁ-ból, Nagy Britanniából és Spanyolországból.

Elmondták, hogy szeretnének saját maguk dönteni az életükről, de információra és élettapasztalatokra van szükségük, hogy önállóan élhessenek. "Ki kell állni magunkért és nem másoknak kell kiállni értünk - de ismerni kell a társas szabályokat, hogy ne sértsünk meg másokat." A szingapúri Jaspreet Sekhon kifejtette, hogy a Down-szindrómások jól és egészségesen élhetnek. "Segítsenek nekünk döntéseket hozni, de mi is felnövünk, mint akárki más. Egy harminc éves ember már nem gyerek. Beszéljenek velünk úgy, mint más korunkbeliekkel."

A kongresszus öt központi témáját vitatták meg. Az egészséggel kapcsolatban kiemelték a mozgás és a táplálkozás fontosságát, egyikük elmondta, hogy egy listát hord magánál azokról az ételekről, amiket nem ehet. Az oktatással kapcsolatban egyetértenek, hogy az inkluzív oktatás segített nekik és hogy minden iskolának be kellene fogadnia a Down-szindrómásokat. A korán kezdődő és integrált oktatás az első lépés ahhoz, hogy a Down-szindrómások felnőve dolgozni tudjanak. A társadalmi integrációval kapcsolatban különböző terveik vannak: jogosítványt szeretnének, szórakozni, ismerkedni, házasodni akarnak. A foglalkoztatással kapcsolatban többen elmondták, milyen fontos számukra, hogy dolgozhatnak: ettől érzik úgy, hogy helyük van a társadalomban, hogy valakik, hogy hasznosak és a munka révén tanulnak. Azt kérték, hogy bánjanak velük tisztelettel és segítsenek nekik elhelyezkedni.

Végül mind az öt témával kapcsolatban összefoglalták, amit a legfontosabbnak tartanak.

Jogok:
1. Jogunk van elmondani, amit gondolunk, ezért szükségünk van olyan lehetőségekre, amikor felszólalhatunk.
2. Példaképekre van szükségünk, akiktől megtanulhatjuk, hogyan válhatunk vezetővé.
3. Azt akarjuk, hogy legyen jogunk önállóan élni és fizetni a saját számláinkat.
4. Azt akarjuk, hogy szerezhessünk jogosítványt.
5. Azt akarjuk, hogy legyenek önérdekérvényesítő csoportjaink, ahol megbeszélhetjük a dolgainkat.

Oktatás:
1. Fontos, hogy az oktatás korán kezdődjön.
2. Játékosan kell tanulnunk.
3. Másoknak is meg kell tanulniuk, hogyan viselkedjenek a Down-szindrómásokkal.
4. Ne vigyék túlzásba a segítségnyújtást.
5. Ne nézzenek le bennünket.

Társadalmi integráció:
1. Ugyanolyan kapcsolataink és problémáink vannak, mint másoknak.
2. Azt akarjuk, hogy a barátaink és barátnőink tiszteljenek bennünket és szánjanak ránk időt, amikor csak velünk vannak.
3. Jogunk van megválasztani, hogy kivel akarunk randizni. Szeretnénk, ha a szüleink ebbe nem szólnának bele.
4. Néha nehéz idegenekkel kommunikálni és programokat szervezni a barátainkkal.
5. Ugyanazokat a dolgokat szeretjük, amit mások: síelni, kosárlabdázni, úszni, albumokat készíteni ("szkreppelés", azaz scrapbooking), táncolni, színészkedni, jógázni, szeretjük a számítógépes játékokat, a gyertyafényes vacsorákat és a hosszú, tengerparti sétákat.

Egészség:
1. Szükségünk van a sportra és a mozgásra, hogy egészségesek legyünk.
2. Minőségi ételeket kell ennünk, nem gyorsételeket, és nem szabad alkoholt vagy más drogokat fogyasztani.
3. A munka és a ház körüli teendők ellátása segít az egészségünk megőrzésében.
4. A család, a közeli barátok és a párkapcsolatok fontosak az egészségünk szempontjából.

Foglalkoztatás:
1. Többet kell keresnünk, hogy önállóak lehessünk.
2. Lehetőséget kell kapnunk, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek.
3. Munkára mindenkinek szüksége van.
4. Higgyetek bennünk és szorgalmasan fogunk dolgozni.
5. Szeretünk a munkánkkal másoknak segíteni.

Bárcsak mások is ilyen okosan gondolkodnának!

információk a kongresszus Facebook oldaláról, fotók ugyaninnen, az esemény galériájából